Magyarország területének több mint 20%-át erdő borítja, az itt végzett tudatos emberi tevékenységet összefoglaló néven erdőgazdálkodásnak, erdészetnek nevezzük.
„Hazánk viszonyai olyanok, hogy az úrbéri szabályozások és erdő elkülönítések folytán az erdők mindinkább kisebb térre fognak szoritattni, mert a kevésbé hegyes söt gyakran lapályos vidéken, ha a meglévő erdők a közbirtokosok közt eloszlatnak; többnyire kiirtatni, és jövedelmezőbb szántó vagy kaszálló földekké fognak alakíttatni, úgy hogy idővel egyedül a nagyobb birtokosok és helységek — az utóbbiak a törvények által kénszeritve — birandnak ily helyeken erdővel. Államgazdászati szempontból, az egyes birtokost, ez átváltoztatásban gátolni nem lehet, mert a térnek más mivelési ággal nagyobb hasznát veendi, és vele együtt az ország termesztési képessége is növekedik.”
– Erdőszeti Lapok, 1863. második évfolyam XI. füzet
Ma a kormányzati távlati célkitűzések közt szerepel, az erdőterület 25%-ra növelése. Ebbe a tevékenységbe alapvetően az erdő folyamatos növekedése által megtermelt famennyiség kitermelése, használata tartozik. A fahasználaton túl az erdőgazdálkodás egyéb mellékhasznot is szolgáltat, mely szintén az erdőgazdálkodás témakörében jelenik meg. Ezt szaknyelven erdei mellékterméknek, a velük kapcsolatos tevékenységet pedig erdei mellékhasználatnak nevezik. Az erdei mellékhaszonvételek közt említhető a gomba, moha, díszítőanyag, gyanta, erdei gyümölcs, gubacs, agancs, gyógynövény gyűjtése, méztermelés, fűz- és nádtermelés.